Az öregedés: amitől a legtöbb ember fél, pedig nem kellene
Az öregedéstől való félelem ma már szinte minden korosztályban tetten érhető, és egyértelműen negatív hatást gyakorol az egészségre és jóllétre. Bár régidők óta sokan abban reménykednek, hogy egyszer mindenki számára könnyen hozzáférhetővé válik az örök fiatalság széruma, ezidáig még nem került sor erre. Néhányak szerint viszont nem érdemes emiatt aggodalmaskodnunk, hiszen egy véges térben nem bizonyos, hogy létezhet az örökéletűség ajándéka. Mit tehetünk hát?
Gyakran előfordul, hogy a legegyszerűbb megoldások bizonyulnak a leghatékonyabbnak
A válaszok gyakran ott hevernek előttünk, és mindössze a felfigyelés mozzanatára lenne szükségünk. Folytassuk azokat a tevékenységeket, hobbikat, melyekben a legnagyobb örömünket leljük. Az életkorral változó test és állóképesség is igazítható, „hozzá nevelhető” ezekhez – legyen szó bár úszásról, túrázásról, vagy akár kocogásról. Érdemes megjegyeznünk és szinte napi rendszerességgel mantráznunk, hogy soha, semmihez nincs „túlzottan” késő. Ez a pillanat ugyanis nem akkor következik be, amikor idősebbek leszünk, hanem sokkal később… Amíg élünk, addig nincs olyan, hogy „túl késő” lenne megnyitni a személyre szabott vágy-bakancslistánk következő szakaszát. Számtalan példa volt már arra, hogy valaki idős korban írta meg nagyszerű, másoknak is sokat adó könyvét. Kezdett bele egy régi álom megvalósításába vagy ült vissza az iskolapadba. Természetesen az is fontos, hogy az ésszerűség határvonalán belül vállaljunk kockázatot.
A legkevésbé sem ismeretlen eleink ama bölcs meglátása, mely szerint: az ember élethosszig (életfogytig?) tanul és képezi magát. Elfogadjuk? Érdemes! Ha nem hiszünk ebben, és némi inspirációra, külső „ösztökére” tartunk igényt: olvassunk e témakörhöz szorosan kapcsolódó életrajzi írásokat.
A saját környezetemben volt alkalmam találkozni olyan időskorú emberekkel, akikhez a „nem adom fel egykönnyen” életstratégia illeszkedik a leginkább. Egy 87 éves férfi ismerősünk például két év leforgása alatt elveszítette az egyik gyermekét és a feleségét is. Néhány évvel korábban a családja megtapasztalta egy szeretett unoka (akkor 17 éves) hirtelen halálának tragédiáját. A gyászt és a feldolgozhatatlan fájdalmat terápiák egész sora követte.
Pár hete újra találkoztunk, és az a benyomásom támadt, mintha kicserélték volna az idős férfit. Tele volt optimizmussal, ám nem harsány módon adta mindezt mások tudtára. Rájött, hogy rendkívül jó testi-szellemi hatással van rá a sport, ezért rendszeressé tette a teniszezést. Időnként meglátogatja a rokonokat és barátokat, sűrűn vállal önkéntes munkákat, befizet néhány külföldi utazásra, és tagja néhány helyi klubnak is. Hozzáállása példaértékű, ám példája nem oly ritka, mint ahogyan azt a fehér hollóról szoktuk állítani. Gyakori jelenség, hogy valaki idős korban kezd bele olyan „életbeni kipipálandókba”, melyekre korábban a kötelezettségek miatt nem tudott sort keríteni.
A tanulásról, az elme folyamatos pallérozásáról már tudjuk, hogy kiválóan karbantartja az idegeket. Ezért még a sokadik X elhagyása után is javasolt példaként: új nyelveket tanulni, elolvasni az általunk összeállított könyvek százas listáját, vagy éppen megtanulni egy hangszeren játszani.
A Washington Post egykori riportere, Ruben Castaneda szerint: a kíváncsiság a sikeres öregedés egyik alapeleme, mely arra ösztönöz, hogy folyamatosan fejlesszük magunkat. A testet és szellemet egyaránt karbantartó tevékenységek közül még kiemelkedik az egészséges táplálkozás, valamint a demencia kialakulásának kockázatát csökkentő alvás is. Egy kutatás szerint azok a 60 év feletti emberek, akik éjszakánként kevesebb, mint hat órát aludtak, nagyobb eséllyel váltak demenssé, mint azon társaik, akik legalább hét órát aludtak éjszaka.
