Beszélgetés indítás mesterfokon… vagy inkább katasztrofálisan?
Vannak mondatok, amik egy beszélgetés indítására tökéletesek: „Szia, hogy vagy?” vagy „Hozhatok neked egy sütit?” Aztán vannak azok, amiket jobb lenne soha ki nem mondani. Például: „Te mindig ilyen fáradtnak nézel ki?” vagy „Ez a frizura szándékos volt?”. De még sorolhatnánk ezeket a mondatokat!
Ha valakit rögtön azzal fogadunk, hogy „Na, most lefogytál, vagy csak a ruha csal?”, garantáltan nem leszünk a társaság kedvencei. Az „Emlékszel rám? Mert én rád nem!” kezdetű mondatok sem vezetnek mély és meghitt beszélgetésekhez. És bár a „Le kellene ülnöd, mert amit most mondok…” mondat jól hangzik egy filmben, a való életben inkább szorongást okoz, mint izgalmat. Szóval ha jót akarunk magunknak (és a társas kapcsolatainknak), érdemes kétszer is átgondolni, mivel nyitunk egy beszélgetést – különben könnyen lehet, hogy az hamar véget is ér. Ezek is biztosan ne szerepeljenek köztük!
Így kell már az elején elrontani…
Ha úgy indítasz, hogy kijelented a másik hozzászólásáról, hogy az egy „hülyeség”, akkor ne csodálkozz, ha nem Te leszel a társaság középpontja.
„Ahogy mondottam volt…”
Vagyis, „Ahogy már korábban is mondtam (, de Te még mindig nem érted)…!”. Ez lehúzza a másikat, arra irányítja a fókuszt, hogy nem figyel rád, vagy éppen nem érti, amit mondasz.
Ha arra kéred, hogy ne…
Vagyis már úgy kezded a mondatot, hogy „Ne vedd rossz néven, de…!”, akkor ott ne is számíts arra, hogy ebből a beszélgetésből valami jó fog kisülni…
Ne légy okoskodó!
Ha a beszélgetés úgy indul, hogy „Akkor most tulajdonképpen…”, az sokszor inkább okoskodónak tűnik, mint támogatónak.
Legyél együttérző, de…
Azt a bizonyos „Tudom, mit érzel…” mondatot felejtsd el, mert sajnos nem, gőzöd nincs, éppen abban a helyzetben mit is érezhet a másik.
Forrás: brigitte.de
