Egy falat történelem: a rétes nyomában
Van néhány étel, amely nemcsak a gyomrot, hanem a lelket is táplálja. A rétes pontosan ilyen. Ha meghalljuk a nevét, rögtön felidéződik a nagymama konyhája, az ünnepi asztal vagy a családi összejövetelek hangulata. A rétes nem pusztán egy finom desszert – igazi kulturális örökség, amely hosszú utat járt be, mire a magyar asztalokon otthonra talált.
A rétes születése
A rétes gyökerei egészen a Közel-Keletig nyúlnak vissza. Az oszmán birodalom süteményei között találjuk a baklavát, amely a vékony tésztarétegekkel és a töltelékkel sokban hasonlít a mi rétesünkre. Innen terjedt tovább a Balkánra, majd a Habsburg Monarchia területére, ahol lassan beépült a helyi konyhákba. A 18–19. században már a magyar paraszt- és polgári háztartások elengedhetetlen édessége volt, és mára szinte minden családnak megvan a maga kedvenc változata.
Egy sütemény, ezer arc
A rétes varázsa a sokféleségében rejlik. Lehet édes vagy sós, almás, túrós, mákos, káposztás vagy meggyes – minden változat más élményt ad, mégis ugyanazt a nosztalgikus otthonosságot közvetíti. A vékony, roppanós tésztarétegek és a gazdag töltelék párosa olyan harmónia, amihez kevés sütemény fogható.
Klasszikus almás rétes recept
Hozzávalók (2 rúdhoz):
6 lap réteslap
60 dkg alma
4 evőkanál cukor
1 teáskanál fahéj
1 marék mazsola (elhagyható)
5 dkg darált dió vagy zsemlemorzsa
5 dkg vaj
Elkészítés:
Az almát meghámozzuk, lereszeljük, majd cukorral, fahéjjal és mazsolával összekeverjük. A réteslapokat nedves konyharuhára fektetjük, és minden második lapot megkenünk olvasztott vajjal, majd megszórjuk dióval vagy zsemlemorzsával. A tölteléket a lapok szélére halmozzuk, és óvatosan feltekerjük. A tetejét szintén megkenjük vajjal. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt aranybarnára sütjük.
Egy szelet rétesben ott van a múltunk, a családi történeteink, és egy olyan íz, amelyet generációk óta őrzünk. Amikor beleharapunk, valójában nemcsak egy süteményt kóstolunk, hanem egy darab történelmet is.
