Érzelmi intelligencia megnyilvánulások a mindennapokban
Az érzelmi intelligencia mibenléte évek óta a figyelem középpontjában van. A populáris kultúrában számos podcast, könyv – köztük néhány bestseller – és beszélgetés témája volt ez a viszonylag újszerű, nagy sikert arató fogalom. A szakemberek meglátása szerint az intelligencia ezen típusa mind a magánéletben, mind pedig a szakmai szférában rendkívül fontos.
Már egyre több helyen igénybe lehet venni egy speciálisan az érzelmi intelligenciára fókuszáló EQ coach segítségét, aki egy vállalkozás keretében segítheti az alkalmazottakat a válsághelyzetek optimális kezelésében, a frusztrációk leküzdésében, az önkontroll és a kommunikációs készségek fejlesztésében, a kollégákkal való hatékony együttműködésben.
A rendkívül nagy érdeklődés a tudományos közeg figyelmét is felkeltette nevezett téma iránt, azonban kezdetben akadtak nézeteltérések a tudományos meghatározhatóság és a mérések kapcsán. Később a tudományos kutatás is fontos irányvonalként jelölte meg az érzelmi intelligenciát, amit az egyének mindennapi életet nagymértékben befolyásoló mentális képességek összességeként definiált.
A fentiekben újszerű fogalomként tárgyalt érzelmi intelligencia mindössze megnevezésében tűnik innovatívnak, hiszen a filozófusok hosszú évszázadokon át gondolkoztak az érzelmek és gondolatok kapcsolatáról. Az ókori görög és római sztoikusok például meg voltak győződve arról, hogy az – egyébként alsóbbrendűnek tartott – érzelmek túlságosan kiszámíthatatlanok ahhoz, hogy hasznosnak bizonyulhassanak a racionális gondolkodás számára. Ám az ehhez hasonló elképzeléseik közül sok megdőlni látszott, amikor a modern pszichológia a XX. században utat tört magának, és a pszichológusok felfedezték az érzelmek és gondolatok másfajta színterét és a korábbiaktól merőben eltérő perspektívába helyezték e kettő kapcsolatát.
Az amerikai pszichometrikus, Robert Thorndike már a harmincas években felhívta a figyelmet az emberek szociális intelligenciára való hajlamára – vagyis arra, hogy képesek megérteni a saját és társaik belső, láthatatlan állapotait, viselkedését és motivációit, majd ezek fényében döntést hozni és cselekedni. Néhány évvel Thorndike meglátását követően David Wechsler pszichológus rámutatott az egyének nem intellektívnek nevezett képességeire, amely viszont szorosan kapcsolódik az általános intelligenciához. E két megközelítés néhány évig háttérbe szorult, majd az 1980-as évek közepén újra felszínre tört, mégpedig Howard Gardner (Frames of Mind című) könyvében, melynek lapjain az intelligencia nem kevesebb, mint hét változatát tárgyalja. Bár Gardner művében az érzelmi intelligencia „intraperszonális intelligencia” néven szerepel, mégis ez áll a legközelebb a mai meghatározásokhoz.
Travis Bradberry és Jean Greaves szerzőpáros magyar nyelven is megjelent könyvében: az Érzelmi intelligencia sikerkalauz címűben az EQ-t (az érzelmi intelligenciát) alapvető fontosságú, az emberi természetet erőteljesen befolyásoló tényezők egyikének nevezik. Úgy gondolják, hogy az érzelmi intelligencia lehet a magyarázat arra is, hogy az egyébként két azonos IQ-val rendelkező egyén miért nem hasonlóképpen boldogul a személyes életében és a karrierjében. Rávilágítanak arra is, hogy az IQ-t elég sűrűn félreértelmezik, ugyanis az egy velünk született adottság, amin nem lehet változtatni. Az IQ nem a tudást, sem pedig annak mértékét jelöli, ahogy sokan gondolják, hanem a tanulás képességének szintjét, ami ugyanolyan marad tinédzserkorban, mint idősen. Örvendetes azonban, hogy az EQ viszont formálható, elsajátítható, mivel ez egy jártasság, és annak ellenére, hogy valaki alacsony érzelmi intelligenciával lát napvilágot, még növelheti azt.
Az EQ hasznos minden társas helyzetben, az önuralom gyakorlásához, a stressz kezeléséhez és igen: a racionális döntésekhez is nélkülözhetetlen. Éppen ezért nem meglepő, ha azt állítjuk, hogy az érzelmi intelligencia a mindennapok egyik kulcsfontosságú mentális „kelléke”.