Furcsa és ritka fóbiák fogságában
A leggyakrabban előforduló fóbiáknak két típusát különböztethetjük meg egymástól: a konkrét fóbiatípusokat, valamint a szociális jellegűeket. Ez utóbbiak körébe leginkább az olyan fajtájú extrém félelmek sorolhatók, amikor az egyén valamilyen társadalmi helyzetben való megnyilvánulás vagy helyzet miatt érez magában leküzdhetetlen feszélyezettséget (pl. félelem a megszégyenítéstől, elítéléstől stb.)
A felmérések szerint a világ lakosságának közel 3% -a érintett szociofóbiában (szociális fóbiában), melynek hátterében gyakran valamilyen kulturális eredetű kiváltó ok is lapulhat. Az adatok arról is árulkodnak, hogy nagyobb eséllyel fordul elő nőknél, mint férfiaknál. A személyes és szakmai életre egyaránt negatív hatást gyakorló szociofóbiás tüneteket zömében vényköteles gyógyszerekkel és kognitív viselkedésterápiával próbálják kordában tartani, leküzdeni.
A konkrét fóbia körébe viszont olyan specifikus fóbiák tartoznak, amikor az egyén egy konkrét helyzet, egy bizonyos tárgy vagy eszköz, de akár állat esetében érez irracionális, indokolatlan félelmet.
A fóbiának azonban léteznek ritka és egészen megdöbbentő változatai is, melyek esetében az érintettek rendkívül intenzív szorongást tapasztalnak. Ilyen példaként a fürdéstől, a szakálltól, a férfi nemi szervtől, a színektől, a nyakláncoktól, a tánctól, a tükröktől való félelem.
Míg bizonyos fóbiák esetében találhatunk „sorstársakat”, akik együttérzésükkel, esetleg leküzdési stratégiáikkal a segítségünkre lehetnek – mint pl. az egerek és patkányok láttán felszínre törő musofóbia; a kígyóktól való félelem, vagyis az ofidiofóbia; vagy a pókoktól való viszolygás, az arachnofóbia esetében. Ugyanakkor a magasságtól (altofóbia), fogászati rendelőktől és fogorvosoktól (dentofóbia), netán vértől (hemofóbia) való iszonyodás esetében is lelhetünk félelmeinkben osztozókat.
Ezzel szemben azonban nagy a valószínűsége annak, hogy az előbb említett fóbiapéldányokhoz viszonyítva jóval magányosabban érezhetjük magunkat azon esetlegesen felszínre törő riadalmak esetében, mint: az abszurd félelem a nyártól, az egyetemistáktól, az elfogyó vécépapírtól, a teafőzéstől, a vasárnap estéktől vagy éppen a főzelékektől. Bár ez utóbbiakról – és még egy listányi fóbiáról – bőven olvashatunk Tim Lihoreau Modern fóbiák c. könyvében.
Tagadhatatlan, hogy ezek a szorongásos rendellenességek a mindennapokat megzavaró tényezőkként tarthatók számon. Legyenek azonban bármennyire is ésszerűtlenek, céltalanok, groteszkek, vagy akár nevetségesek ezek a fóbiák, tény, hogy kellemetlen betolakodásukkal szorongást, frusztrációt okoznak.
Mi magunk sem tudhatjuk, hogy milyen fóbiák potenciáljai rejtőznek lényünk legmélyén, mindaddig, amíg nem szembesülünk az esetleges fóbia kiváltó tényezőjével, forrásával. És… ekkor köszönhet életünkbe a rettegés egy számunkra eddig még ismeretlen, és illogikus válfaja, a nem sok kellemes perccel kecsegtető fabofóbia, alias fóbia a fóbiáktól. Esetleg váratlan betoppanásával megtisztelhet bennünket az előbb nevezett fóbia ikertestvére, nevezetesen a panfóbia, mely magával hozza a szüntelen ijedelem pózát… de mitől is? A valamitől, vagy a bármitől.
