Hogyan lesz több időd arra, amire Te szeretnéd?
Felemészt az időhiány? Úgy érzed, hogy nincs időd semmire? Hogyan lesz vajon több időd? Az csak úgy terem? Hiszen a nap mindenképpen 24 órából áll, és annyi mindenre kellene időt szorítani… Munka, család, hobbi, bevásárlás, főzés, takarítás, ne adj úristen egy kis pihenés, alvás. Tényleg olyan nehéz kivitelezni, hogy ne rohanásból álljon a nap (és még így sem végzel minden kitűzött feladattal)?
Az, hogy hogyan lesz elég időd (egyáltalán lesz-e) az csak rajtad múlik. Bár lehet, hogy néha úgy érzed ez egyáltalán nem tőled függ, és tulajdonképpen mások szervezik a napodat, sokszor kicsúszik a kezedből az irányítás, ez egyáltalán nem így van. Bármikor visszaszerezheted a kontrollt, és vissza is kell szerezned! Ráadásul tudod, hogy mivel kell kezdened? Megsúgjuk: egy jó nagy NEMmel!
Tehát: mondj nemet!
Az egész a határok meghúzásával kezdődik. Nem kell minden meghívást elfogadni, nem kell minden kérésnek eleget tenni, és nem kell mindig mindent megmagyarázni vagy túlmagyarázni. Ha egyszerűen nincs kedved valamihez, vagy el tudnál képzelni jobb elfoglaltságot is, esetleg még anyagilag sem engedhetnéd meg magadnak, akkor ne is gondolkozz rajta, csak mondd le. Azonnal, és egyértelműen. Tehát ne egy lehet, hogy megyünk választ adj, hanem egyértelműen egy nemet: Köszi/Bocsi, de sajnos ez most nem fér bele. És ennyi. Ha úgy érzed, hogy magyarázatot kell adnod, hogy miért nem (egyébként egyáltalán nem kell), akkor esetleg hozzáteheted, hogy már elígérkeztél máshová. Lehet, hogy ez a máshová az otthonod melege, és csak olvasni szeretnél, de ezt nem kell tudnia.
Igen, nemet mondani nem egyszerű, pláne a szeretteinknek és a főnökünknek, pedig minden ezzel kezdődik. Határokat kell szabnunk, néha saját magunknak is. ;) (Hiszen, igen kényelmesebb lenne a TV előtt ücsörögni, de ha megnézel egy két órás filmet, akkor nem marad időd például olvasni vagy sportolni, amit szintén szeretnél, nem igaz?) Ha megtanultunk másoknak nemet mondani, akkor saját magunkkal se tegyünk kivételt, néha lehet megengedőnek és elnézőnek lenni, de ha alapvetően valamiről úgy gondolod, hogy időpocsékolás, például a hosszas Facebook-ozás, akkor miért is töltesz vele annyi időt? Ha ilyesmin kapod magad, majd a nap folyamán később emiatt utalsz valamire úgy, hogy sajnos nem volt rá elég időm (ó, de jó lett volna olvasni…), és felismered az összefüggést, akkor bizony óvintézkedéseket kell tenned. Például időkeretet szabni saját magadnak eme felesleges elfoglaltságok végzésére, mondjuk napi 10 perc.
Mi az, ami fontos, és mi az ami nem!
Jó, ha van egy határidő naplód vagy valamilyen rendszered, amiben vezeted a feladataidat, de tanuld meg súlyozni is ezeket. Nem szabad a kardodba dőlni, ha valamire egyszerűen nem jut idő. Már a hét elején eldöntheted, hogy melyek azok a fontos feladatok, amelyek nem tűrnek halasztást, és melyek azok, amik várhatnak. Kezdd azokkal a teendőkkel, amit mindenképpen meg kell csinálni, légy következetes, és ezekkel ne kivételezz, ami úgy érzed, hogy várhat, az legyen csúsztatható program… Például a mosogatni való vagy a takarítás bizonyára megvár, de a számlák befizetése vagy a bevásárlás, ha üres a hűtő, nem igazán napolható el.
Van, amikor a saját javunkra kell döntenünk, és nem a teendők csücsülnek az első sorban. Ilyen, például amikor túlhajtottad magad és fáradt vagy beteg vagy, de még jobb, ha ezt megelőzendő, pihenésre vagy a hobbidra szánnád az időd. Ha kell, legyen ennek is helye a naptáradban, és erős piros betűkkel írd be. A sportot kezeld ugyanígy, legyen a prioritási listád elején, mert csak úgy lesz rá időd, ha tényleg csinálsz rá.
Kérj segítséget!
Ha megtanulod, hogy mások is el tudnak végezni bizonyos dolgokat helyetted, és ehhez csak a varázsszót kell kimondanod, akkor hirtelen időkapuk nyílhatnak meg! Tudod, az a bizonyos kérlek vagy légy szíves sokat segíthet. Mert nemcsak akkor lehet valami perfekt, ha Te csinálod, és nem is feltétlenül kell mindennek olyan tökéletesen sikerülnie, a lényeg néha az, hogy készen legyen, meglegyen. Nem kell mindent személyesen neked intézned.
Otthon és néha a munkahelyeden is kérhetsz segítséget, vagy, ha úgy érzed, hogy valami nem a te hatásköröd vagy a te feladatod lenne, akkor egyszerűen ne vállald el (és már vissza is kanyarodtunk a nemekhez). Az önfeláldozás szép dolog, de biztos, hogy így a legjobb Neked? Ne szenvedj, ha nem muszáj! Ha anyagilag belefér, néha hívj takarítónőt, bébiszittert és rendelj ételt, ne mások, hanem a saját elvárásaidnak és igényeidnek felelj meg első sorban, így lesz időd arra, mire Te szeretnéd, hogy legyen.
Még egy fontos cikk a témában: Miért halogatunk és hogyan szabaduljunk meg tőle?