Hogyan válaszolhatunk a „Ki vagyok én?” kérdésre
A saját magunkról való gondolkodás több aspektust is magában foglal, hiszen vonatkozhat a külső megjelenésünkre, a jellemünkre, az akaratunkra, a történeteinkre, a foglalkozásunkra, a tetteinkre és a társadalmi kapcsolatainkra egyaránt. A „Ki vagyok én?” kérdése mindenki életében fel-felbukkan, jelezve, hogy érdemes lenne behatóbban foglalkozni ezzel.
A svédországi Lund Egyetem kognitív tudományok professzora, Peter Gärdenfors, az „én” természetével kapcsolatban sokkal fontosabbnak tartja a „Mi vagyok én?” kérdését, mint fentebb említett társát. Ez ugyanis leginkább az egyének konkrét mibenlétével, tulajdonságainak összességével foglalkozó kérdésekre összpontosít - van egy tudomány (az ontológia), ami a létet, a létezést és a létezőket helyezi érdeklődése középpontjába. Gärdenfors meglátása szerint a saját magunkkal kapcsolatos kérdésekre nem léteznek fix válaszok, és a lehetséges válaszok között egyik sem élvez abszolút elsőbbséget.
Milyen általános szempontokat vehetünk figyelembe a „Ki/Mi vagyok?” kérdéssel szembesülve?
Általában a következőket:
Én a testem vagyok - ez a létezést biológiai oldalról történő megközelítés a testet tekinti magának. A testet, aminek a segítségével létezhet, végezheti tevékenységeit, hatást gyakorolhat a környezetére.
Én az elmém vagyok - e felfogás szerint, amivel az elmefilozófia és az identitáselmélet foglalkozik, hiába változik a gondolkodásmód, a világ megtapasztalása, vagy éppen a test, az agy ugyanaz marad.
Én a külsőm vagyok - az egyén külső adottságai szerint ítéli meg és látja magát, a hangsúlyt leginkább az arcra helyezve. A valódi megjelenés azonban nem minden esetben egyezik a saját magáról alkotott képpel (például: mást mutathat a tükör, a fényképek).
Én a tapasztalataim és az emlékeim vagyok - az emlékek összességét tekinti saját magának - gondoljunk például arra, hogy az amnéziában szenvedő emberek valóban megfosztatnak énjük egy jelentős részétől.
Én a karakterem és a képességeim vagyok - e szerint az egyén jellemezheti magát intelligensnek, bátornak, kreatívnak, őszintének, becsületesnek, takarékosnak, szorgalmasnak, hűségesnek stb. Itt a tulajdonságok, jellemvonások összessége képezi az ént, ami a feltevések szerint az idő múlásával is többnyire állandónak bizonyulnak.
Én az akaratom vagyok - az ógörög filozófus és tudós Arisztotelész elképzelése áll e feltevés mögött, aki szerint az emberek célja a képességek fejlesztésében mutatkozik meg. Az egyén tehát mindig törekszik a növekedésre, az előrehaladásra, a kiválóságra élete minden területén.
Én a történetem vagyok - a személyes emlékek történetté állnak össze az énben, amit nagymértékben befolyásol a nyelvezet is, vagyis a mód, ahogyan saját magáról szól. Ebben az én-aspektusban leginkább az a nézet érvényesül, hogy az ember általában elhiszi magáról mindazt, amit mond, még akkor is, ha időnként tévedések, történeti hiányosságok kerülnek is felszínre.