Jobb életet akarsz? Íme néhány tipp a megvalósításhoz
A „jó élet/jó életbe” kifejezés sokak szájából nem vágyakozásként röppen fel, hanem egyfajta nemtetszést, méltatlankodást kifejező tapintatos káromkodásként. Félúton a diplomatikus „kakas csípje meg” és a „kutyafáját” szitokszavak között. A „jó élet” ugyanakkor az aktuális dühszinthez viszonyítottan olykor közbeékelt, és kevésbé tartózkodó jelzőkkel is cifrázható. Ám a jó élet mint életminőség már más lapra tartozik. Egyes meglátások szerint leginkább a nagy gondolkodók (pl. lelkészek, filozófusok, metafizikusok, irodalmárok stb.) lapján jelenik meg a „mitől nevezhető jónak az élet?” és ehhez hasonló kifejezések.
A nemzetközi véleménykutató Jacob Poushter, a Pew Research Center társigazgatója globális elemzéseivel azonban meghazudtolni látszik az előbbi meglátást. Több mint 34, zömében fejlett országban keresett válaszokat arra, hogy a megkérdezettek szerint milyen is a jó élet?
Az elemzések során rendkívül figyelemre méltó válaszok születtek. Talán nem lepődünk meg azon, hogy az Egyesült Államokban a jó életet leginkább a gazdagság, a vagyon határozza meg. Ám a francia megkérdezettek az anyagi javaknál többre tartják a munka alól való felmentettséget, és a szabadságot. Fény derült arra is, hogy az emberek jól(l)éte az észak-európai országokban messze kimagaslik – Norvégia érte el e tekintetben a legmagasabb pontszámot, ám Izland rögtön a nyomában van. Ezeken a helyeken a foglalkoztatás, a közbiztonság, a környezeti tényezők (tiszta levegő és víz) ugyancsak nagyot nyomtak a jólét meghatározási latban.
A nemzetközi felmérésből Magyarország sem maradt ki. A kutatóintézet azonban a helyzetfelmérést követően arra a következtetésre jutott, hogy egy viszonylag alacsony jóléti pontszámban részesíti a magyarokat. Döntését nagyban befolyásolta a várható élettartam. Ugyanis a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (röviden OECD) megállapítása szerint a magyar emberek átlagosan 75 évet élnek, mely öt évvel elmarad az OECD-átlagnál. Továbbá a magyarokat a rosszkedvű országok közé tartozónak tekintette, mivel az élettel való elégedettségi szintjük 4,9 pontszámban részesült – tehát tíz emberből csak négyen minősítették jónak az életüket (ami kissé elmarad az átlag 6,6-tól). A lista legvégén pedig Törökország (1,27) és Mexikó (-1,48) szerepel. Törökország esetében a pontszámot a túlórák, a higiéniai és gazdasági körülmények befolyásolták, amelyek meghatározzák az emberek elégedettség- és boldogság szintjét is. Mexikóban a magas bűnözési ráta (bántalmazások, rablások, erőszak stb.), az alacsony iskolai végzettség és a szociális körülmények nem tesznek jót az emberek jólétének.
A felmérésből láthattuk, hogy egy adott ország gazdasági helyzete rendkívül fontos szerepet játszik az ott élők jólétére, a jó életről vallott elképzeléseire. Azonban az egyéni hozzáállás ugyancsak meghatározó. Hogy személyre szabottan milyen lehet a számunkra jó élet. Lássunk ehhez néhány kiindulópontot az alábbiakban.
Azt senki sem vitatja, hogy a céltudatos, értelmes, összességében jónak nevezhető élet eléréséért tenni kell. Ez nem a sült galambos mesebeli verzió, ahol a kisujjunkat sem kell mozdítani ahhoz, hogy a legkedvesebb színben láthassuk a világot. Mivel az életünket a szokásaink is befolyásolják, ezért érdemes jó szokásokat bevezetnünk. Olyan módszereket, amelyeket naponta betartunk, melyekkel rendszeresen erőfeszítéseket teszünk a céljaink elérése reményében. Elkötelezetten, kitartóan, vállalva az esetleges kudarcokat is.
Fontos berendezkedni az egész életen át tartó tanulásra. Ezzel frissen tarthatjuk az elménket, fejleszthetjük a képességeinket, több tapasztalatra tehetünk szert. Továbbá segít az, hogy elfogadjuk: nem vagyunk körülvéve egy kudarcot lepörgető varázsköpönyeggel. Meglehet, hogy a kudarcokból többet tanulhatunk, mint a sikerekből – elfogadjuk a hibáinkat, dolgozunk magunkon, lehetőséget kapunk a fejlődésre, alkalmazkodásra.
