Mi az a szeparációs szorongás, és hogyan segíthetsz a babádnak?
Lehet elsőre kissé aggasztónak tűnhet, hogy az a kicsi, aki korábban mindenkire visszamosolygott, és békésen elvolt mások (például a nagyszülők vagy a barátnőd) ölében is, hirtelen mindentől megretten. A szeparációs szorongás egy olyan jelenség, amely a gyermekek növekedésének fontos, és teljesen természetes része.
Azok a reakciók, amelyeket olyankor tapasztalunk, amikor a kisgyerekeknek el kell válniuk szüleiktől, különösen az édesanyjuktól, a pszichés fejlődésük egy adott szakaszában jelennek meg.
Mikor kezdődik?
Bár mindenki más ütemben cseperedik, általában 6-12 hónapos kor környékén tapasztalható először. Ebben az időszakban a kisbabák kezdik felismerni, hogy a szülők és az őket körülvevő világ, különböző dolgok, és elkezdenek szorongani a távolságtól, amikor elválnak tőlük. Ez a félelem a későbbiekben, körülbelül 18 hónapos kor környékén ismét intenzívebbé válhat, amikor a gyermekek egyre inkább a függetlenségükre és a külvilágra figyelnek.
Mi áll a hátterében?
A szeparációs szorongásnak pszichológiai alapja van. A kisbabák az első hónapokban szoros érzelmi kötődést alakítanak ki a szüleikkel, és ez nyújtja számukra a biztonságot. Amikor a szülők eltávolodnak, úgy érzik, hogy a világ, amit addig ismertek, megrendülhet. Ez a félelem és bizonytalanság természetes, hiszen az agyuk még nem alakította ki teljes mértékben a valóság érzékelését, és még nem képesek megérteni, hogy anya és apa visszatérnek. Ez a személyiségfejlődésnek egy normális szakasza, amely segít abban, hogy megtanulják kezelni a különválást és fokozatosan erősödik az önállóságuk.
Hogyan segíthetünk a gyermekünknek?
Fontos, hogy legyünk türelmesek és megértőek. Az alábbi tippek hozzájárulhatnak a szorongás mérsékléséhez:
Lépésről lépésre történő elválás: ne várjuk el tőle, hogy azonnal elfogadja a hosszabb távolléteket. Kezdjük kis időszakokkal, és fokozatosan növeljük az eltávolodás idejét.
Rutinok kialakítása: fontos, hogy biztonságban érezze magát. A napi rutinok segíthetnek abban, hogy a szeparáció kevésbé tűnjön zűrzavarnak. Érdemes mindig ugyanabban az időpontban elbúcsúzni picit, hogy a gyermek tudja, mi következik.
Megerősítés és nyugalom: amikor elválunk, biztosítsuk a gyermeket arról, hogy visszatérünk. Biztonságérzete megerősíthető, ha érzi, hogy nem hagyjuk őt magára hosszú időre.
Megértés és türelem: a szeparációs szorongás sokszor nem múlik el azonnal, így fontos, hogy a szülők türelmesek legyenek. A szeretetteljes légkör támogató lehet a kicsinek megbirkózni a félelmeivel.
Nyugalom tehát mindenkinek, lehet, hogy kezdetben nehéz periódusnak tűnhet, de teljesen normális jelenség ez a fajta szorongás, amely a későbbi személyiségfejlődés szerves része.
