Mi köze a paszternáknak a pármai sonkához? – És egyáltalán mi az?
Sokan mondják, hogy ha gyerkőc érkezik a családba, és elindul a hozzátáplálás, nem csak a baba étkezési szokásai változnak, nem csak az ő számára tárul ki a kulináris élvezetek színes világa, hanem a szülőknek is. Meglehet, olyan gyümölcsökkel, zöldségekkel is megismerkedünk, amikről eddig nem is hallottunk. Ilyen például a paszternák.
Nem egy, babáknak való étel receptjében olvastam a paszternákról, amikről először azt hittem, hogy fehérrépa, csak „becézve”. Aztán amikor a hozzávalók között ott szerepelt a paszternák és a fehérrépa is, akkor gondoltam, hogy itt valami turpisság lehet a dologban. Ha turpisság nincs is, az egyértelműé vált, hogy két különböző zöldségről van szó. De mi fán terem a paszternák?
A dicsőség kora
Európa és Ázsia egyaránt az őshazája. Mi, európaiak a rómaiaknak köszönhetjük, akik hódításaik során tették ismertté szinte mindenütt kontinensünkön ezt a finom zöldségfélét. Szerencsére, Európa északibb részeire is jutott belőle. Azért szerencse, mert „őstermelői” észrevették, hogy a hidegebb területeken ízletesebb paszternák terem. Így született a felfedezés, hogy ezt a gyökérzöldséget az első fagyok után érdemes betakarítani, ha igazán finom csemegét szeretnénk. Ha a rómaiak nem is, a paszternák folytatta hódító útját, a középkorban is igen kedvelt maradt. Mivel könnyen termeszthető volt, így nem számított luxuscikknek, az egyszerű nép egyik alapélelmiszere lett. Főleg a téli időszakban volt jelentős, hiszen sokáig elállt, magas tápértéke és cukortartalma miatt pedig valódi energiabomba volt a hideg évszakban.
És hogy jön ide a párnai sonka?
Édes íze miatt korábban használták sütemények édesítésére, de lekvár is készült belőle. Írországban kedvelt bor- és söralapanyagként tartották számon. És akkor derüljön fény a titokra, hogy mégis hogy jön össze a pármai sonka és a paszternák? Nem, nem valami finom recept két összetevőjéről beszélünk (bár mondjuk miért is ne?:-)). A titok csupán annyi, hogy az olaszországi Párma környékén nevelt sertéseket etetik paszternákkal, hogy még ízletesebb legyen a húsuk.
A dicsőség után
Diadalútjának a burgonya megjelenése vetett véget, ami szépen, lassan kiszorította őt a termőterületekről, konyhákból.
Rokonok vagy „ellenségek”?
A répafélékhez tartozó paszternák valamennyire konkurenciája, de jó barátja is a sárgarépának, a fehérrépának és a burgonyának egyaránt. Ízében a sárga-, míg külsejében a fehérrépához hasonlít. Édeskés, így a húsleves egyik összetevőjeként nem ajánlott, mert meglepő ízt kölcsönözhet a levesnek. Ám krémlevesnek, köretnek, pürének, főve, sütve, grillezve, nyersen, reszelve is fogyasztható. Ha feldobnád a vasárnapi menüt, krumplipüré helyett mondjuk tálalj paszternákpürét.
Különleges „belső”
Íze, különlegessége mellett vitamin és ásványi anyag tartalma sem elhanyagolható. Ami a vitaminokat illeti, C-, B1-, B2- és B3-vitaminban gazdag. Emellett kálium, kalcium, vas, cink és folsav tartalma sem elhanyagolható. Magas rosttartalma miatt jótékony hatással van az emésztésünkre, segíti a bélműködést, de kordában tartja rakoncátlankodó koleszterin- és vércukor szintünket is. Hála a benne található illóolajoknak, görcsoldó, vizelethajtó hatása is van, emellett a bántó vesehomok megelőzésére, de még a kezelésére is jó. És amiért még érdemes fogyasztani, az pedig a rómaiak azon felfedezése, miszerint afrodizákumként is jól működik.:-)
Hova kerüljön?
A gyökérzöldségekhez hasonlóan száraz, hűvös helyen hetekig, hónapokig eláll.
Forrás: mindmegette.hu, gabojsza.hu
