Diétamánia – Így kezdődött
A nemzetközi élelmiszertudományi és technológiai folyóirat, a Journal of Food Research (JFR) egy 2016-ban megjelent tanulmányában arról szól, hogy a „diéta” szavunk a görög „diaita” szóból eredeztethető, melynek jelentése: testi és lelki egészség. Az egymást szélsebes tempóban váltogató modern diétatípusok a viktoriánus korszakban vertek gyökeret maguknak. Ezeket a gyors, ám az esetek többségében nem feltétlenül tartós eredményekkel kecsegtető „súlycsökkentő terveket”, elsődlegesen a hiúság táplálta, megjelenést javító törekvések voltak. Mivé formálódtak ma ezek a 19. század elején indult fogyókúra tendenciák?
Az egyik legkorábbi elszánt fogyókúrázó éppen Lord Byron, költő volt, aki az 1800-as évek elején népszerűsítette az ecet és víz diéta típust
Erről az ambíciójáról a BBC News is megemlékezik. A cikkben Louise Foxcroft történész, író arról nyilatkozik, hogy a diétázás első ikonja nagyban hozzájárult ahhoz, hogy elinduljon, majd megfékezhetetlenné váljon a fogyókúrázás iránti megszállottság - első ízben a hírességek körében. Foxcroft szerint azóta sem volt hiány a celebritások által betartott, támogatott és popularizált fogyókúrás ötletek garmadájából. A költő Lord Byronnak, akit szeretője: Lady Caroline Lamb arisztokrata regényíró a Glenarvon c. könyvében „őrültnek, rossznak és veszélyes ismerni” formában jellemez, valójában „morbid hajlama volt az elhízásra.” A történész szerint, éppen úgy, ahogyan a mai hírességektől megszoktuk: Byron is keményen dolgozott annak érdekében, hogy karban tudja tartani az alakját. A kövérré válástól való rettegése okán rendkívül szigorú diétákat kezdett el bevezetni - ugyanakkor a filigránná formálódása mellett az is motiválta, hogy élesebbé tegye az elméjét.
Indul a diétamánia
A 19. században aztán senki sem óhajtotta elképeszteni súlytöbbletével az árgus szemmel méricskélőket, ezért elindult a diétamánia, melybe olyan nagynevű hírességek is beszálltak, mint a német filozófus: Friedrich Nietzsche, vagy az egyik legnagyobb angol regényíróként számon tartott Henry James. Míg Nietzsche az alacsony kalóriatartalmú ételekkel tartotta kordában a felkúszni szándékozó kilókat, addig James a fletcherizmus-rendszert választotta, ami azon az elven alapult, hogy minden falat ételt addig kell rágni, míg az folyékonnyá válik a szájban.
Az 1920-as években felvirágzott a hollywoodi tömegdiéta. Ekkor lépett színre Benjamin Gayelord Hauser amerikai táplálkozási szakértő és önsegítő író. Louise Foxcroft történész Hausert, aki nem mellesleg Greta Garbo kedveseként is ismert volt, egyszersmind Los Angeles-i diétaguruként említi meg. Kihasználva a filmek erejét kijelentette, hogy a legtöbb filmsztár attól fél, hogy elveszíti a vonzerejét és ezzel együtt a népszerűségét is. Hauser szerint a sztárok egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy kövérek legyenek, arra kell törekedniük, hogy megtartsák csáberejüket. Innentől kezdve már egyetlen ideális alkatot ígérő diéta sem volt túl drága a színészek számára. Később pedig a mozilátogató közönség számára sem, akik kétségbeesetten arra törekedtek, hogy olyanná váljanak, mint a filmcsillagok.
A diéták nyomában
Az 1920-as években a diéták koronás királyaként a cigaretta diétát üdvözölték. A kor fogyni vágyóinak azt javasolták, hogy éhségérzetüket egy szál cigarettára való rágyújtással iparkodjanak csillapítani. Ennek a hajmeresztő diétának azonban: hiánybetegségek és egyéb egészségkárosító hatásai is voltak, lehettek.
Ám minden évtized új és újabb diétákkal örvendeztette meg az embereket. Így vált a 30-as években felkapottá a gyors és látványos fogyást ígérő Hollywood diéta, 40-ben a Master Cleanse léböjt diéta tört utat magának, míg 50-ben a káposztaleves gyorsdiétája vált felkapottá, és a sort még hosszan folytathatnánk. Egy bizonyos: a fogyókúra globális jelenséggé vált, melynek különféle válfajai képesek megváltoztatni az étkezési szokásokat, javítani a megjelenést, nem kevés esetben pedig: elvezetni a fogyás hőn áhított céljához.
