„Folyton csak pazarlunk, vagy nem?” - Beszéljünk az élelmiszerpazarlás problémájáról
A Széchenyi-díjas magyar biokémikus, etológus Csányi Vilmos egy alkalommal arról beszélt, hogy minél fejlettebbé, komplexebbé válnak a kultúrák, annál több lépés szükséges ahhoz, hogy egy-egy feladatot elvégezzünk. Az ételkészítés kapcsán rámutatott arra, hogy amikor az őseink elkaptak egy nyulat, egyszerűen széttépték a saját két kezükkel az állatot, és nyersen kebelezték be a húst. A táplálkozáskultúra fejlődésével azonban többszakaszossá és többeszközössé vált az ételfeldolgozás folyamata. A nyulat már pácoljuk, fűszerezzük, kenegetjük, elektromos tűzön sütjük, tálaljuk és az étkezési etikett szabályait szem előtt tartva fogyasztjuk el. Ám a probléma nem itt kezdődik…
A neves etológus megjegyzése szerint a mai ember annak érdekében, hogy étvágyát csillapítani tudja, számos pazarló szokást vezetett be. Az étkezésbeli többletörömök megannyi feleslegtermelést eredményeznek, a pazarlás pedig jelentős mértékben hozzájárul a gazdasági egyenlőtlenségekhez. Összességében: „Folyton csak pazarlunk, vagy nem?” - teszi fel a kérdést Csányi Vilmos.
Az éttermekből, szupermarketekből, élelmiszer-feldolgozókból a hulladéklerakókba került, egyre csak tornyosuló komposzthalmazok látványa és orrfacsaró bűze ugyancsak erre a globális szinten jelentkező tékozló megnyilvánulásra figyelmeztet bennünket. Eric Oddo, a Western Placer Hulladékgazdálkodási Hatóságának vezetője naponta szemtanúja ennek a fogyasztói habitusnak, melyért részben az emberek tökéletes megjelenésű termékek iránti vágyát vonja felelősségre - hiszen elég, ha az árun csak egy kis hiba leledzik, máris a szemétben landoltatják azt.
Annak ellenére, hogy tudjuk: a világ megannyi részén emberek tömegei éheznek, a pazarló kultúrákban szinte rutinszerűen dobjuk ki az általunk „feleslegesnek” ítélt élelmiszereket. Oddo szerint a megtermelt élelmiszerek nagyjából egyharmadáról kijelenthetjük, hogy soha (!) nem kerülnek elfogyasztásra. Ehhez hozzájön az a kiábrándító, szemfelnyitogató adat is, hogy évente több mint 1,3 milliárd tonna élelmiszert kótyavetyélünk el világszerte.
Ez a hulladékmennyiség, ami szennyezést és üvegházhatású gázokat egyaránt okoz, nem csupán a gazdaságot terheli meg, hanem a társadalmi költségeket és a környezetet is. Érdemes figyelembe vennünk, hogy az élelmiszerek előállításához számos erőforrást használunk, mégpedig a Föld 20 százalékát, az energia 32 százalékát, és nem kevesebb, mint 70 százalék vizet, amihez a tavakból, folyókból és a földalatti rétegekből jutunk hozzá. A szakember szerint emlékeztessük magunkat arra, hogy valahányszor pazarlásra adjuk a fejünket, egyúttal ezekeket a természeti kincseket herdáljuk el meggondolatlanul.
