Mennyire vagyunk benne a (klíma)slamasztikában? Mit tehetünk egyénileg?
A kanadai légkörkutató és klímatudós, Katharine Hayhoe szerint az emberiség olyan klímaveszélyek felé halad, melyekre az emberi civilizáció több ezer éves története során nem volt példa. Az alkalmazkodás sok kérdőjeles, az üvegházhatású gázok csökkentése pedig az egyik legsürgősebb feladatnak bizonyul.
A Nature Conservancy vezető tudósaként is funkcionáló Hayhoe viszont hozzáfűzte, hogy az emberek többsége nem érti, hogy valójában milyen példátlan ez a helyzet, melynek megtapasztalása alól egyetlen élőlény sem tekintheti magát kivételezettnek. Ezek a világszerte tapasztalható események kockáztatják mindazt, amit ma nemes egyszerűséggel modern életnek nevezünk. Egyre több klímatudós hívja fel a figyelmet a globális felmelegedés szintjére, mely az ipari forradalom kezdete óta 1,5 °C -ot emelkedett. Mely szint bár önmagában nem tűnhet soknak, ám a pusztítások szemszögéből mégis másként tekintünk a problémára, hiszen ennek a számlájára írhatók az áradások, a súlyos aszályok, a hőhullámok és az időjárás egyre szélsőségesebbé válása bolygó szerte. Ennek utóhatásait pedig mindenki fogja érzékelni: a mezőgazdaságban előálló nehézségek, az emberi társadalomban bekövetkező különféle válságok formájában.
A lehetséges megoldások, alkalmazkodások, nemzetközi intézkedések útjába további vaskos gátakat gördítenek a „volt már ilyen, ezzel is megküzdünk” és az ehhez hasonló nézetek. A World Economic Forum 2022 novemberében kifejtette, hogy az éghajlatváltozásból kivezető út megleléséhez elengedhetetlen az együttműködés. Sokan úgy vélik, hogy a megoldást a technológia fogja felkínálni – ezen belül is a csúcstechnológia. Hogy az energiaátállás, az országosan meghatározott kibocsátási határérték, az éghajlat elemző projektek kérdésében ugyancsak kiemelt szerephez juthat a csúcstechnológia. Ahogy a hatékony szén-dioxid leválasztásban, térinformatikai modellezésben, vagy éppen a flexibilisebb infrastruktúra létrehozásában egyaránt.
Ám mindennek kicsiben, háztartásonként és egyénenként is működnie kell ahhoz, hogy jelentős változás, előrelépés állhasson be. Ez valóban egy minden egyes ember életét érintő problémaként tartható számon. Ennek ellenére mégis érdekes az a meglátás, mely szerint az emberek nem a bolygó megmentése miatt kezdenek el önként változásokat bevezetni, hanem mert nekik jó. Bármennyire is fájdalmas a kijelentés, ám az emberek többsége nem fogja „feláldozni” komfortos életmódját az éghajlatváltozás elleni küzdelem oltárán. Szerencsére mégis akadnak példaértékű kivételek, akik megteszik a maguk egyszerűnek tűnő, mégis sok szempontból mérvadó lépésüket (pl. kevesebb húst esznek, nem utaznak repülőgéppel, nem szemetelnek stb.)
Ha a rekorderejű erdőtüzek, szárazságok, szuperviharok, földrengések, heves esőzések és áradások évében (2023-ban) sem tesszük meg a szükséges lépéseket, félő, hogy késő lesz cselekedni. Hogy, mit tehetünk egyénileg a drasztikus változások ellen? Sok mindent, hiszen a kis lépések ezúttal is hatalmas erkölcsi és gazdasági-ökológiai lépésekké nőhetnek. Noha az alábbi sor még hosszan bővíthető lenne, például megtehetjük, hogy: az izzókat energiatakarékosra cseréljük, szárítógép helyett ruhaszárító állványt (friss levegőt) használunk, amit lehet megjavítunk, nem pedig eldobunk és/vagy kicserélünk, otthonaink hőszigetelésével növelhetjük az energiahatékonyságot, autózás helyett, ha tehetjük: biciklizzünk, sétáljunk, tömegközlekedjünk, hús helyett/mellett együnk több zöldséget, gyümölcsöt, főzzünk takarékosan, ne pazaroljuk az élelmiszert!
