(Nem is olyan) rossz érzések, amik valójában értünk dolgoznak
Sokan már egészen korán megtanuljuk, hogy az érzéseinket címkézzük: van „jó”, amit illik érezni, és van „rossz”, amit jobb elnyomni vagy gyorsan elfelejteni. A félelem, a harag és a megbánás tipikusan azok közé az érzelmek közé tartoznak, amelyeknek rossz a PR-juk, pedig valójában rengeteget tudnak adni nekünk.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ezek csak gyengítenek, lehúznak vagy megnehezítik az életünket, miközben sokszor éppen ők mutatják meg, mi fontos számunkra. Mi lenne, ha nem ellenségként tekintenénk rájuk, hanem jelzésekként? Olyan belső iránytűként, amely segít dönteni, határokat húzni vagy épp változtatni. A magazinok címlapján ritkán szerepel az, hogy „merj félni” vagy „tanulj a haragodból”, pedig ezek az érzések nem véletlenül léteznek. Nem az a kérdés, hogy érezzük-e őket, hanem az, mit kezdünk velük. Ebben a cikkben megmutatjuk, miért nem érdemes jó és rossz dobozokba zárni az érzelmeinket, és hogyan válhat a félelem, a harag és a megbánás is a fejlődésünk részévé.
Nem bánunk meg semmit…
És vajon ennek van értelme? Sokkal jobb lenne, ha tanulnánk ezekből a hibákból, levonnánk a következtetéseket és nem pedig idegen, haszontalan érzésnek titulálnánk a megbánást.
Le a félelemmel… vagy mégsem?
Ahelyett, hogy elnyomjuk magunkban a félelem érzését, inkább gondoljuk végig: mitől és miért félünk? Az ismeretlentől, vagy a komfortzónából való kilépéstől, ami valóban nem a legjobb számunkra. Ha megválaszoljuk magunknak ezt a kérdést, máris rádöbbenünk: a félelem nem is olyan rossz dolog.
Ami nem jó tanácsadó… vagy mégis?
Ha öröm és boldogság van, akkor minek is kellene haragudnunk? Hiszen azt nem illik. De elég nehezen elképzelhető, hogy semmi ne hozzunk ki minket a sodrunkból még akkor sem, ha egyébként mi vagyunk a világ legboldogabbjai. Pedig a harag a változás alapja, úgyhogy ez egy igenis fontos érzés.
Forrás: brigitte.de
