Amiért a kevesebb néha több: a minimalista életszemléletről
Az egyszerűség kedvéért – szoktuk mondani. Azt is viszonylag sűrűn rebesgetjük és fogadjuk innen-onnan érkező jótanács és életbölcsesség formájában, hogy az egyszerűség az valójában út a problémamegoldáshoz; megbízható és elegáns; az arany középút maga.
Hogy aztán kijelenthessük: ez túl szegényes; hogy még hiányzik valami; hogy mindez nem elegendő.
A megnyerő személyiségű olasz író és publicista, Tiziano Terzani életéről készült filmben (A vég nekem a kezdet) van egy jelenet, amikor kelet-ázsiai élményeiről mesél a fiának. Szenvedélyesen ecseteli, hogy miért ábrándult ki a kezdetben nemesnek hitt, ám utópiává foszlott egyenlőségre törekvés eszméjéből. Hogy mi köze mindennek a minimalista életszemlélethez?
Nos, nem kevesebb, minthogy Terzani elmondása szerint az ember individualista, túlontúl önző, mivel mindig azt teszi, amihez éppen kedve van. Ha mindenkit egyformán ellátnának a mindennapokhoz szükséges tárgyakkal és eszközökkel, akkor is akadnának olyanok, akiknek több kell. Akiknek még több kell. Akik másoknál (sokkal) többet akarnak birtokolni. Birtokolni. De vajon szükség is van mindenre, amink van? Valóban? Most pár pillanatig töprengjünk el a kérdésen. Őszintén.
Vajon tényleg minden egyes apró és nagy tárgyra, berendezésre, eszközre stb., amivel rendelkezünk, igazán szükségünk van? Akár többszörösen is?
Sokunk számára inspiráló lehet az egyszerű életmód számos előnyéről tanúskodó Julianna, a The Simplicity Habit nevű oldal alapítójának története, melyben felvázolja, hogy hogyan jutott el zsúfolt kaliforniai életformájától egy letisztultabb, kiegyensúlyozottabb és rendezettebb életvitelhez. Julianna életében az első majdnem-fordulópontszerű pillanatot a család gyarapodása okán megvalósult költözés hozta magával, midőn a férjével szembesülniük kellett az előző otthonukban felhalmozott holmi mennyiséggel.
Egy további lapát meghökkenés-adagot a költöztetőcég autója hozott magával, amikor két dolog derült ki: 1. ez volt a cég legnagyobb autója, valamint 2. (amibe) a család holmija nem fért be.
A tényleges sorsfordulóra az új ház három kocsi számára férőhelyet biztosító garázsa hozta, melybe idővel a felhalmozott tárgyak miatt lassan már egy jármű sem préselhette be magát. Hasonló állapotban leledzett a házbelső is. A lelkiállapotáról nem is beszélve: elnehezültnek érezte magát, nem találta a helyét (figyeljük, milyen beszédes kifejezések ezek?), nyugtalanság gyötörte. Egyszerűsített.
Természetesen egy olyan világban, ahol már nem csak fogyasztók, hanem egyenesen túlfogyasztók vagyunk, nem könnyű megtenni a minimalista életszemlélet felé vezető első lépéseket. Nem könnyű, ha a bennünket körülvevő tárgyak felújítása, megjavítása helyett arra „ösztönöznek” bennünket, hogy inkább vásároljunk újakat.
Igaz, sokan vagyunk sokfélék, ám mindannyian sóvárgunk egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb, rendezettebb, egészségesebb, harmonikusabb élet után. Ha az otthonunkkal együtt az időbeosztásunkat is egyszerűbbé tesszük, – ami abban nyilvánul meg, hogy a munka mellett a pihenésre is szánunk elegendő időt – akkor már egy lépéssel közelebb kerültünk a (lelki) nyugalomhoz is. Fellélegezhetünk. Ha a „mert Ön megérdemli” és az „ez Önnek kell” frázisok helyett inkább az egyszerűbb, takarékosabb, tudatosabb életre törekszünk, idővel megtapasztaljuk: a kevesebb néha több, és a minőség fontosabb, mint a mennyiség igazságát.
