Biztonsággal ihatjuk-e a csapvizet?
A Világgazdasági Fórum szerint a világ vízkészlete válságos helyzetbe került, mely erőteljesen összefonódik bolygónk természeti tőkéjének kimerülésével. Nem beszélve az egyre kiszámíthatatlanabbá formálódott csapadékmintáról, a kritikus ütemben zsugorodó jégtakarókról, az egyre sűrűbben jelentkező áradásokról és aszályokról, az emelkedő hőmérséklet által megzavart teljes globális vízciklusról. Érthető, ha felmerül a kérdés: hogy állunk ma Magyarországon a vízkészlet kérdésével és a vízminőséggel? Biztonsággal ihatjuk-e a csapból folyó vizet?
A tiszta, kiváló minőségű ivóvíz nélkülözhetetlen eleme az életünknek. Amikor a hazai vonatkozású vízelőteremtésről van szó, általában optimális megállapítások születnek a nyersvíz-bázist illetően. A nyersvízhez több módon juthatunk hozzá. A felszín alatti vízkészletekből, melyek mélysége a felszín alatt akár több száz méter is lehet (innen származik a vízbázis 35 százaléka). A kavicságyas, azaz folyamparti szűrésű vízbázisból (ugyancsak 35 százalék mennyiségben). A hegyek – mészkő és dolomithegyek – karsztjából származó víz (mely 25 százalék), valamint a felszíni vizekből (ennek mennyisége az ivóvíz mindösszesen 5 százalékát tesz ki).
A Miskolci Vízmű honlapján számos értékes információhoz juthatunk a magyarországi csapvíz-minőség kapcsán. Egyebek mellett megjegyzik, hogy a csapvíz a legszigorúbban ellenőrzött élelmiszer, mely több korszerű előírásnak, jogszabálynak kell, hogy megfeleljen. Hogy a klórhasználat fertőtlenítő hatást fejt ki a csővezetékben, mely akadályt gördít a baktériumok elszaporodása útjába, ám a lakossághoz a fogyasztáshoz szükséges minőségű víz jut el. Gyakori aggodalomként szerepel a csapvíz-fogyasztók körében a víztisztító berendezések potenciális kockázatai, melyre a MiViz egyik válaszában az olvasható, hogy ezek a berendezések rendszeres szűrőcserét igényelnek, amelyre ha nem kerül időben sor, úgy elszaporodhatnak a baktériumok. A Nemzeti Népegészségügyi Központ tájékoztatása szerint megváltozott a hazai ivóvíz-szabályozás, ugyanis a friss uniós rendeletek kiterjesztették az ellenőrzés szükségességét további potenciális vízszennyező anyagokra is. Mindemellett pedig arról is tájékoztatást adtak, hogy javulás várható az ivóvíz minőségét illetően is, ugyanis az elfogyasztandó vizet annak forrásától egészen a csapig ellenőrzik.
Becsüljük meg! Bánjunk a vízzel gazdaságosan, (környezet)tudatosan
Földünk teljes vízkészletének csupán egy töredéke (0,5-0,6 százaléka) édesvíz, melyet a drasztikus éghajlati változások, a szélsőséges időjárás az utóbbi években negatívan befolyásoltak. A globális jelentések szerint az elmúlt két évtized folyamán a szárazföldi víztárolás – melybe beleértendő a talaj nedvességtartalma, a jég és a hó egyaránt – évente 1 cm-rel csökkent. Ez a szám, bár kevésnek tűnik, vízbiztonsági szempontból súlyos következményeket vont maga után. Ráadásul az árvizek és az aszályok a vízminőségre is hatással vannak, ugyanis súlyosbítják a vízszennyezés mértékét (pl. üledékek, kórokozók, peszticidek, azaz kártevőirtó szerek keveredhetnek bele). A vízhiány-nyomást tovább nehezíti a népesség növekedésből adódó élelmiszer- és édesvízellátás egyaránt – a mezőgazdaságban használt édesvíz-mennyiség például 70 százalékot tesz ki.
A víz mindenki kincse, érték, életnedű, ezért érdemes a figyelmünkre
Az alap egyéni víztakarékossági eljárásokat már sokan ismerjük, hasznosítjuk: fogmosás közben elzárjuk a csapot, csak tele töltött mosó- és mosogatógépet indítunk el, kiküszöböljük a szivárgásokat, csúcsidőszakban nem öntözünk pázsitot stb. Mindezt azonban érdemes kiterjesztenünk: korlátozzuk a növényvédő szerek használatát, melyek a talajon átszűrődve szennyezik a talajvizet. A használt olajat ne öntsük a lefolyóba, ne húzzuk le a vécén. A legjobb mód, ha összegyűjtjük és a megfelelő átvevőhelyekre visszük azokat (pl. Aldi áruházak, Mol-töltőállomások stb. átvevőhelyei).